Történetünk

Röviden (1979-2009)

1979 késő őszén néhány fiatal szociológus, szociográfus (Varga Csaba, Kamarás István) kezdeményezésére ülést hívtak össze a Művelődési Házban, hogy a kiskunhalasi értelmiség és alkotó közösséget megmozgatva tanácsadó szervezetet hozzanak létre. A város jobbítására 64 pontos javaslatgyűjteményt alkottak és vitattak meg.

Az állampárt azonban nem engedélyezte a további összejöveteleket. A Nemes Tanács 1991. novemberben alakult újjá, a Városi Ifjúsági Műhely kezdeményezésére a Városi Könyvtárban. Havonként, majd rendszertelenül megtartott ülésein a város vezetői, értelmisége vitatta meg a városszépítés, a Halasi Csipke, a környezetvédelem, az oktatásügy, az ifjúságügy, a kultúraszervezés stb. kérdéseit, tárgyköreit. A szervezet 1993-ra érdektelenség miatt megszűnt.

2007 novemberében újra összehívták, és alapszabályt alkotva, majd egy 2008-as képviselő-testületi döntés értelmében az önkormányzat tanácsadó testületévé tették, ami előterjesztést adhatott be. Ezt 2010 őszén az önkormányzat elvette tőle. A Halasi Nemes Tanács a hatékony munka érdekében munkacsoportokat hozott létre a munkaügy, a cigányügy, a médiaügy, az egészségügy, a sportügy és a környezetvédelem területein. Civil javaslataival próbál a város jobbítása érdekében tevékenykedni.

Tanulmány:

Végső István: Halasi Nemes Tanács története - egy kisvárosi reformkezdeményezés múltja

Mint a mesében, néhány fiatal érkezett a számukra teljesen ismeretlen városba, hogy szerencsét próbáljanak. Azonban szemben a mendemondákkal, a visszaemlékezések szerint, ők a megyei KISZ és a Forrás című lap egy-egy munkatársának felkérésére érkeztek ide. Az ifjú szociológus, szociográfus (a legaktívabbak: A. Gergely András, Kamarás István, Varga Csaba) csapat célja, hogy őszinte érdeklődéssel megismerjék, feltérképezzék a település jelenét és kilátásait. Szociográfia eszközeivel élethelyzetek, életutak révén egyedi társadalom és gazdaság helyzetrajzot fessenek fel. 1979-et írtunk, és Kiskunhalas, immár sokadszorra tudományos és kulturális kutatások középpontjába került. Szembesíteni akarták a halasi népet és vezetőit a korképpel vagy inkább kórképpel. Tükröt tartani a társadalomnak és képet adni országnak-világnak Kiskunhalas akkori helyzetéről. A feltáró munka hátterében társadalomkritika, szubkultúrák és értelmiség helyzetének vizsgálata, közvélemény-kutatás, kulturális körülmények elemzése mellett a gazdasági változások okozta élet- és szemléletmód átalakulás felmérése is középpontban állt. Céljuk, hogy két világháború közötti falukutatáshoz hasonló módszerekkel, interjúzással, történeti, kulturális és gazdasági jellemzők összevetésével minél teljesebb képet felvázolni, valamint a legkritikusabb, legszemléletesebb és legfontosabb pozitív és negatív sajátosságokat kiemelve egyfajta bírálatot, de helyenként megoldást is kínálni, ajánlani. Rendszerkritikájukkal gyakran kerültek összeütközésbe a hatalommal, és emiatt a szociográfia veszélyes írásműnek is számított. Szaktudományos mivolta miatt az egyszerűbb emberek értetlenül vagy közönnyel voltak iránta, irodalmi jellege miatt értelmiségi elit körökben ódzkodva fogadták, az új szakterület tanulmányait, könyveit. Annak ellenére, hogy mindenkihez szólni akartak, sokszor senkihez vagy csak bizonyos rétegekhez jutottak el gondolataikkal. A Kiskunhalasra érkezett fiatal szociográfusok azzal a tervvel jöttek, hogy megismerjék a települést és annak közéleti, kulturális és gazdasági mozgatórugóit, problémáit, kiemelkedő vagy véleményformáló személyiségeit, értékes és érdekes halasiakat, és ebből egy kisváros helyzetképet alkossanak.

Ám végül a puszta tanulmányíráson túllépve, részben interjúalanyaik ösztönzésére, nagy ötlettel álltak elő. Civiljellegű, de mégis hivatali jogosítványokkal is rendelkező, a szocialista rendszerben működő bizottságokhoz hasonló jogkörű, önkéntes testület létrehozását javasolták. Nemes Tanács néven szerették volna megszervezni, abból kiindulva, hogy Kiskunhalason sok értékes, érdekes emberrel találkoztak, akik a város érdekében tettek, tennének le az asztalra ötleteket, javaslatokat, elképzeléseket, terveket. A legkisebb megoldásra váró feladatoktól, a legnagyobb társadalmi problémákig minden területen, bár elsősorban értelmiségi és alkotó halasiak bevonásával képzelték el az indulást. Ennek érdekében Varga Csaba és Kamarás István 1979. november 22-én egy csütörtöki napon gyűlést hívott össze a mai Művelődési Ház, Forrás klubtermében. Az invitáltak közül szinte mindenki eljött, és a közel negyven ember nagy érdeklődéssel várta a fővárosi fiatalemberek által toborzott gyűlés témáját. A zsúfolásig megtelt teremben tanárok, orvosok, hivatalnokok, egyházi emberek, értelmiség minden rétege mellett a kommunista párt is képviseltette magát. Vitaindítónak szántak néhány észrevételt, elképzelést és ezeket pontokba szedték. A hatvannégy pont egy része túlmutatott a szocialista berendezkedés bírálatán, megreformálásán, és valóban a lokálpatriotizmust erősítő, és helyileg nagyon érzékeny, meghatározó problémákat is felvetettek. Az egy éjszaka alatt összeállított elképzelések sokszor voltak átfedésben egymással, bizonyos témákat túlmagyaráztak, többször csak egy vagy néhány ember érdekét vagy sérelmeinek orvoslását szolgálták. Nem ritkán igen apró részletkérdések mellett, makro-problémákat is felvetettek, és végül a szubjektivitás és kérdésfelvetés kavalkádja lett a halasi hatvannégy pont, vagy később „baj-gyűjteménynek” nevezett felsorolás. Többször megoldásokat kínáltak, de esetenként nyitottan hagyták a teljesítés mikéntjét. Nemegyszer utópisztikus, a modernkorban már nehezen megvalósítható, az akkori és mai életformáktól teljesen elütő, de sokszor mindenképpen érdekes válaszokat adtak a felvetődő kérdésekre.

A teljesség és a korszellem kedvéért mind a hatvannégy pont rövid leírása itt olvasható.

A felolvasás után fórum indult. A hozzászólók egy része elveszett a részletekben, míg mások egyértelmű rosszallásukat fejezték ki az ifjú kutatók felé. Vorák József nyugdíjas múzeumigazgató a Halasi Csipke áráról, a Nagy Szeder helytörténeti gyűjtemény közkinccsé tételéről, a mintaházról, a cigánykérdésről, a tanyai kollégiumokról, a helyi tv-adóról, a mellőzöttek helyzetéről, az utcanevekről, a diáklapokról, a kultúra, mint fogyasztási cikkről, a Lenin tér rendezéséről; Rapcsák Tibor népművelő a Nemes Tanács hiábavalóságáról, a mellőzöttek helyzetéről, a Garbai emléktábláról, László Józsefné tisztviselőnő a mintaházakról; Varga Sabján Gyula könyvtáros a Nemes Tanácsról, a városszépítő egyesületről; Kocsis István lakásügyi előadó a felelős gondolkodásról, Diószegi Balázs helyzetéről, utcanevekről; Rapcsák Tibor pártbizottsági küldött városszépítő egyesületről, a művelődési házról, a kitüntetésekről, a lelki orvoslókról, családi zenélésről, kollégiumokról, információ-áramlásról, Garbai emléktábláról, szociográfusok munkájáról; Nagy Szeder István nyugdíjas mérnök a Nemes Tanács fontosságáról, Garbai Sándor személyének jelentőségéről, utcanevekről, a Lenin tér problémájáról, a Nagy Szeder gyűjteményről, Kiss Márta megyei közművelődési előadó a Nemes Tanácsról, az ötletek összegyűjtéséről a szociográfusok felvetéseiről és munkájáról, közművelődésről beszéltek. Kamarásék elgondolását az motiválta és igazolta is: „hogy egy ilyen társadalmi testületre nagy szükség van, ha – tételezzük fel – a tanácsi és tömegszervezeti bizottságok tökéletesen dolgoznak. A vita tanulságait elemezve értettük meg, hogy nagyon kellene legalább egyetlen ilyen önkifejező szervezet, amely meghatározóan segítheti /nem csak ellenőrizheti/ az állami-politikai s a társadalmi-politikai szervezeteket. A formálisan működő, bár demokratikusan elgondolt intézményeket nem helyettesítheti, ám ezeket is ösztönözheti a hatékonyabb munkára. Egyébként is szükség van olyan önkéntes társadalmasító szervezetekre, amelyekben bárki részt vehet, s amelyeknek hivatásos vezetője nincs. ” (A. Gergely András – Kamarás István – Varga Csaba: Egy kisssváros. Művelődéskutató Intézet, Bp, 1986. 149-150. o.)

A Nemes Tanács létrejötte már ekkor, 1979. november 22-én bizonytalanná vált. Bár a megjelent értelmiségiek és az alkotók nagy lelkesedéssel vettek volna részt a munkában, a politikai rendszer merevsége és a pártállam számára néhány „nem kívánatos” személy jelenléte, valamint a közigazgatást, városi tanácsot is kritizáló pont „túlzásai” megfojtották a kisvárosi reform tömörülés megszületését és későbbi életét. A pártbizottság és a város vezetői egyértelművé tették a szociográfusok számára, hogy elképzelésüket nem támogatják, sőt egyenesen értésükre adták a későbbiekben, hogy ne folytassák ezt a szervezést. A Kádár rezsim puha diktatúrájának bája eddig tartott Kiskunhalason az őszinte és jóhiszemű ifjú tudósoknak. Jóindulatú jobbító vágyuk nem ért célt, de a városban sokáig beszédtéma maradt, és akik interjút adtak nekik és részt vettek a megbeszélésen nem feledték el ennek a kezdeményezésnek a történetét. Ennek bizonyítéka, hogy 12 év után felmerült a testület feltámasztása. 1991. november végén a Városi Ifjúsági Műhely kezdeményezésére újraéledt a Nemes Tanács. Lukács László egyesületi elnök valamint Varga-Sabján Gyula könyvtárigazgató szervezése mellett a városi könyvtárban kezdte meg működését a régi, 1979-es névlista és új személyek bevonásával a munka. 1991. november 21-én tartotta első ülését, immáron demokráciában a Nemes Tanács. Kamarás István és Varga Csaba is megjelentek, és örömmel vették, hogy ismét felkarolták egykori reform-kísérletüket. Újra előkerült a 64 pont, az ún. „bajgyűjtemény”, és többen felszólaltak, hogy reményüket fejezzék ki és a feladatmegoldások érdekében. Tanácskozásaik témái és előadóik 1992 és 1993 között: kiskunhalasi régi református temető története és ügye (Nagy István református lelkész); a város építészeti helyzete és kérdései (Kuminka István építész); a város oktatásügye (Molnár Nándor hivatalnok, Horváth Etelka könyvtáros); az értelmiség helyzete a városban (Szörfi István tanár); a Halasi Csipke ügye (dr. Parczer Menyhért megyei előadó) voltak. Ezen felül a Nemes Tanács alapszabálya, sajtó és média helyzet a városban, köztéri alkotások ügyei, utcanevek anomáliái kerültek terítékre az üléseken. Legaktívabb felszólaló tagjai, levezető elnökei a fórumoknak: dr. Farkas László mérnök, Kocsis István hivatalnok, F. Nagy József tanár, Vas Benő alpolgármester, Szörfi István tanár voltak. A Nemes Tanács elképzeléseit megvalósítva ötletbörzét is tartottak, a környezetvédelem tárgyában. Az utolsó fórum 1993. december 8-án a köztéri szobrok témával zajlott le a művelődési házban. Mindössze 15 ülést élt meg a kilencvenes évek Nemes Tanácsa, majd, mint a szervezői visszaemlékeztek, önkormányzati érdektelenség, a részt vevők belefáradása a sokszor értelmetlen szélmalomharcokba és vitákba, a média támogatás elmaradása miatt 1994-re megszűnt, nem folytatta tevékenységét.

2007. november 30-án Lukács László alpolgármester invitálására Kiskunhalas meghatározó közéleti, közigazgatási és civil szereplőit hívták össze a Művelődési Házba. A célkitűzés szerint Kiskunhalas önkormányzatának társadalmi tanácsadó testületévé kell, hogy váljon, amely időszerű és fontos kérdéseket és javaslatokat vet fel. A cél, hogy kreatív ötletek és a város fejlődését, otthonosságát szolgáló elképzelések és konkrét tervek valósuljanak meg. Ennek érdekében a népi kezdeményezés határkörében (Kiskunhalasi Önkormányzati SZMSZ VI. fejezet, 57.§) a Nemes Tanács kidolgozott javaslatot terjeszthet a városi grémium elé. A felülről szervezett fórum ügyvezetője, többek visszalépése után, Varga Judit, a Fészekrakó Egyesület elnöke lett. Néhány sikertelen tanácskozás után, részleges eredmények is megvalósultak. Cigányügyi, valamint depresszió, öngyilkosság elleni, környezetvédelmi munkacsoportok kezdték meg a munkát. A meghívottak körének racionalizálása után 2009-ben, a 30 évvel ezelőtti elképzelések szerint próbál meg működni. Vagyis célja, hogy Kiskunhalas érdekében, aktív gondolkodó és alkotó emberek közösségét alakítsanak ki, amelynek vannak jogosítványai, és döntéshozói szintre is tudja emelni elképzeléseit, terveit.

Nemes Tanács hatvannégy pontja, Kiskunhalas, 1979. november 22.

Első pont: Halasi Csipke marketingjének hiánya

Második pont: A halasi városszépítő kör jogkörének kiterjesztése

Harmadik pont: Értelmiség szerepének növelése Kiskunhalason

Negyedik pont: Diószegi Balázs festőművész helyzetének kérdése

Ötödik pont: Múlt-feltárás kérdései és fontossága Kiskunhalason

Hatodik pont: Húsz éves halasi kultúra terv elkészítése

Hetedik pont: Évente kétszer ötletbörzét, „kiskosarat” tartani a lakossági vélemények összegyűjtésére

Nyolcadik pont: Politikai jellegű görcsök, sérelmek háttérbe szorítása a közérdekében

Kilencedik pont: Orgonaversenyek a halasi templomokban

Tizedik pont: Fásítás kérdései a városban

Tizenegyedik pont: Halasi Művelődési Ház szerepének és feladatának kérdései

Tizenkettedik pont: Városi kitüntetettek személyeinek, a kitüntetések kérdései

Tizenharmadik pont: Nemes Tanács, mint a civil javaslatok és ötletek létrehozásának testülete

Tizennegyedik pont: Egy új kultúrház létrehozásának kérdése

Tizenötödik pont: Lelki támasz intézmény létrehozása, lelki orvoslás kérdése

Tizenhatodik pont: Természetvédelem kialakítása

Tizenhetedik pont: Értelmiség telepítése a városba

Tizennyolcadik pont: Információ áralmás meggyorsítása, fontos információk eljutatása a városba

Tizenkilencedik pont: Halasi fiatalok tehetséggondozása

Huszadik pont: Jelentős, mértékadó, értékes emberek hívása a városba előadni

Huszonegyedik pont: Amatőr kultúra, családok kulturális művelődését életét elősegíteni

Huszonkettedik pont: Családi zenélés, otthoni kultúra segítése

Huszonharmadik pont: Minta családi ház, lakótelepi lakás tervek kidolgozása és megvalósítása

Huszonnegyedik pont: Kit, kiket választunk, kire voksoljunk, ki képviseljen minket választások kérdése

Huszonötödik pont: Halasi kollégiumok, kollégisták helyzete, tehetséggondozás és közösség kialakítás kérdései

Huszonhatodik pont: Közösség- és kultúrateremtés a helyi könyvtárban

Huszonhetedik pont: A halasi művelődési ház programjai és a hagyományos valamint értékteremtő kultúrakínálat kérdései

Huszonnyolcadik pont: Országos, megyei, városi, reformtörekvések hatásosságának megvitatása (a később fennmaradt jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy ez mit fejtett ki, csupán az Egy kisssváros (Bp., 1986.) című könyv említi ezt a pontot)

Huszonkilencedik pont: Halasi szociográfia megírásának kérdése és terjesztése

Harmincadik pont: A város kulcsszemélyiségeinek bevonása a döntéshozatalba

Harmincegyedik pont: Halasi temető, temetőmúzeum, sírkertek kialakítása, és a régi református temető átalakításának kérdései

Harminckettedik pont: Halasi származású művészek, tudósok meghívása, visszahívása a városba

Harmincharmadik pont: Halasi lakótelepek összképének megváltoztatása, átalakítása

Harmincnegyedik pont: Művészek, előadók meghívása Kiskunhalasra és ennek nehézségei

Harmincötödik pont: Helyi TV-adó, média megteremtése a helyi hírek megjelenítésre

Harminchatodik pont: A helyi információk terjesztésének lehetőségei

Harminchetedik pont: A városirányítás újragondolása, a szocialista közigazgatás rendszerének „megreformálása” (a később fennmaradt jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy ez mit fejtett ki, csupán az Egy kisssváros (Bp., 1986.) című könyv említi ezt a pontot)

Harmincnyolcadik pont: Helyi színjátszó-csoportok, előadó-művészet segítése

Harminckilencedik pont: Műalkotások megvásárlásának nehézségei a városban

Negyvenedik pont: Vendégház helyett halasi, családi vendégség kialakítása az idelátogatók számára

Negyvenegyedik pont: Nyilvánosság, kommunitás, agóra, közéleti közösségek kialakításának kérdései a városban

Negyvenkettedik pont: Négy réteg (jöttmentek, felsőoktatásban tanulók, „nagy öregek”, „egyéb” értelmiségiek) hiánya a város döntéshozói közül

Negyvenharmadik pont: A halasi közművelődési intézmények, dolgozóinak helyének és szerepének pontosabb meghatározása, az ún. mérce meghatározása

Negyvennegyedik pont: A halasi cigányság problematikájának kérdése

Negyvenötödik pont: A halasi iskolák tekintélyének helyreállítása kulturális, közéleti és közművelődési területeken

Negyvenhatodik pont: A halasi helytörténeti gyökerek, helytörténeti oktatás megvalósítása

Negyvenhetedik pont: Pályázatok kiírásának kérdései

Negyvennyolcadik pont: Megoldások felvetése a közömbösség feloldására

Negyvenkilencedik pont: Az egység megteremtése az értékhordozás és többféleség jegyében

Ötvenedik pont: Kiskunhalas nagyjainak megbecsülése, utcaelnevezése, helytörténet ellentmondásainak kérdése, történelmi leckék mindenkinek

Ötvenegyedik pont: Egyeztetések szükségegessége és kérdései minden szinten a városban

Ötvenkettedik pont: Kitüntetések kérdése Kiskunhalason

Ötvenharmadik pont: Kultúra és közélet rejtett, halasi értékei és helyszínei, mi folyik ezeken a helyeken

Ötvennegyedik pont: A közművelődés valóban a közé legyen elképzelés kérdései

Ötvenötödik pont: Épülő és új városrészekhez könyvtár, klubhelyiség, közösségi terek építése kell, „üres helyiségek” nélkül ne jöjjenek létre településrészek

Ötvenhatodik pont: A városi bizottságok szerepének felülvizsgálata

Ötvenhetedik pont: Ifjúsági vezetők és a közművelődés hatékonyságának kérdései

Ötvennyolcadik pont: Diáklapok létrehozása a város iskoláiban

Ötvenkilencedik pont: Valódi kulturális igényfelmérés és kulturális agresszió kérdései

Hatvanadik pont: Kultúrafogyasztás kérdései és problematikájuk

Hatvanegyedik pont: „Fúrás” és véleményközlés kérdései a városban

Hatvankettedik pont: Pletykák és rosszindulatú vélemények közlésére lapot indítani

Hatvanharmadik pont: A „szocialista” és „közösségi” jelzők elértéktelenedése

Hatvannegyedik pont: Életforma, életmód és kultúra hosszú-távú tervezetének kidolgozása

(Kiemelések az eredeti jegyzőkönyv alapján.)

Kiskunhalasért civilként
Halasi Nemes Tanács

Kiskunhalas, 6400

Kossuth u. 21.

Mobil: 06-30-8576-077

nemestanacs@gmail.com